Berde cipó

 

„Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, nemzetének erős akarattal.” (Berde Mózes)

 

Hol volt, hol nem volt, a Kárpátokon innen, Háromszéken túl, élt 199 évvel ezelőtt, Laborfalván egy szegény legény, akit Berde Mózesnek hívtak. Mindenki csak Mózsának szólította: Berde Mózsa.

Istenadta tehetsége volt a legénynek, józan gondolkodása, így a szülei iskolába adták: tanult Székelykeresztúron, az Unitárius Gimnáziumban, tanult a kolozsvári Unitárius Kollégiumban, tanult a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, mígcsak ügyvéd nem lett belőle.

Volt Berde Mózsának egy merész álma: megakarta mutatni a világnak, hogy szegény legény is lehet hasznára a közösségének. Így egész életében szorgalmasan, becsületesen dolgozott, végigjárta az 1848-as szabadságharc helyszíneit: volt képviselő, volt kormánybiztos, volt bujdosó, volt rab a börtönben. De mindig és mindenhol a nagy álma lebegett a szeme előtt: szegény legény is lehet hasznára a társadalomnak, a közösségének, a nemzetének. És gyűjtötte a pénzét, a vagyonát, miközben ő szerényen, alázatosan, szegényesen élt továbbra is, megvonva magától minden fényűzést.

Életében a tudását, a jóságát, a becsületet, a tisztességet osztogatta az emberek között, és végrendeletében a vagyonát adta egyházának, a keresztúri és kolozsvári iskoláknak.

De nemcsak pénzt és vagyont, hanem kenyeret is adott az ifjaknak: cipó formájában. Gondoskodott a diákok testi táplálásáról is, úgy, hogy a szegény sorban élő diákok minden nap kaptak egy friss cipót: a Berde cipót.

Hogyan is kezdődött a mesénk? Hol volt, hol nem volt … És hogyan érhet véget a mese? Még ma is él, ha meg nem halt…Berde Mózes ma is él, él évtizedek óta iskolánk épületeiben, a sok száz diák mindennapjaiban, iskolánk nevében, és él bennünk, bennetek kis Berdés diákok.

Legyetek büszkék, hogy a mai napon együtt ünnepelhetünk, emlékezhetünk Berde Mózesre, iskolánk névadójára, és arra, hogy egy hagyományt indíthatunk ma útjára. E hagyomány szerint minden szeptemberben, az iskolánkba érkező új diákok egy-egy jelképes Berde cipót kapnak „útravalóul”, az iskolai élethez, hogy merjenek, merjetek nagyot álmodni, és, hogy higgyétek: az álmok megvalósulnak kitartó munkával, tanulással, erős akarattal.

 

Bartha Márta

Forrás: Dr. Kovács Sándor:  Unitárius Egyháztörténet