Írta: Bartha Pál Aba tizedik osztályos diák, elhangzott 2010. október 25-én a forradalomra emlékező iskolai áhítaton.

Gondviselő Istenünk, Édes jó Atyánk! Köszönjük, hogy összekulcsolt kezekkel újra megállhatunk szent Színed előtt és elmondhatjuk azt, hogy “Istenem de jó Magyarnak lenni”. Mert tudjuk Jó Atyánk, hogy amikor te megteremteted ezt a nemzetet, lelkébe oltottad a szabadság eszméjét. Ez tesz emberré minket, és a szabadságvágy kölcsönöz felbecsülhetetlen erőt a nemzeti közösségeknek. A szabadság teljessége az, ami előtt ma tisztelgünk. Ez emeli fel az elnyomott népek fejét, megtölti melegséggel a lelket, összeköti az eget és a földet. Ez az eszme megtartó és örök életű. Ezt is neked köszönjük, akárcsak a hősök életét és áldozatvállalását, akik a szabadságért és nemzeti érdekeinkért éltek-haltak.

Istenünk a szabadság mindig beszédtéma és cselekedet tárgya emberi világunkban. Van, aki Istenben leli meg szabadságát, mások szerint a szabadság, ha váratlanul és ritkán meg is adatik, csak a jelenben, a pillanatban lehetséges. Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember hatalmas és gazdag és nincs semmilyen felelőssége, hogy sokra tartják vagy, hogy nincsenek kötelezettségei. Akkor szabad az ember, ha szeretni képes. Ha úgy tud szeretni valakit, valamit, hogy ha csak egy pillanatra is, meg tud feledkezni önmagáról, az szabad. Úgy szeretni a hazát, hogy még önmagáról is meg tudjon feledkezni, saját érdekéről tudjon lemondani a haza érdekében, ez jelenti a szabadságot. Október 23-a, az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, mely nemcsak nekünk, de a 20. század világtörténetében számos nép közös ünnepe. E nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet. Emlékezünk Istenünk azokra a velünk egyidős vagy nagyobb fiatalokra, akik igazán tudtak szeretni, igazán tudtak szeretni a hazájukat és képesek voltak lemondani a saját érdekeikről a szabadság érdekében és az életüket is képesek voltak adni a hazáért. Ők voltak azok a Budapesti diákok Istenem, akik a te szeretetbe bízva 1956 október 23-dikán az egyetemekről kiindulva békés tüntetés kezdtek a Szocialista elnyomás és terror ellen. Sajnos Istenünk a békés tüntetés a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

Tudjuk, Atyánk, hogy ha létezik erő ebben a világban, mely közösségeinket a tiszta, öntudatos létre felemelheti, akkor a te gondviselő szereteted biztosan az. Engedd, hogy megtartó erőddel töltekezhessünk, és ezzel gazdagíthassunk másokat is. Ha e szeretet jegyében élünk, amelyről Jézus is tanított, akkor egyszerű életünkkel, szerény képességeinkkel mindnyájan szolgálhatjuk közös ügyeinket. E szolgálathoz kérünk tőled ma is elkötelezett embertársakat, a jóért és közhasznúért eredményesen küzdeni tudókat, hogy elvetélt céljainkkal sohase zuhanjunk bele az örökkévalóság tátongó mélységeibe, mint akit már nem tartanak őriző kezek. Gondviselő Istenünk kérünk hogy ezen ünnep az összetartozás, az egymás iránti szeretet és megértés, a Te beléd vetett mélységes hit remény és szeretet érzését sugallja, akkor hiszem, hogy ellőbb vagy utóbb teli templomokkal fogunk ünnepelni. Isten, áld meg a teremtett világot, hogy áldott legyen benne a magyar!” Ámen!