Fürjet, Mannát, Szabadságot!

Március 15-én nemzeti ünnepünk alkalmával a hagyományhoz híven ünnepelt a Berde Mózes Unitárius Gimnázium. A megemlékezés délelőtt a székelykeresztúri unitárius templomban kezdődött, ahol a diákság és a gyülekezet ünnepi istentiszteletre gyűlt egybe, mely alkalommal iskolánk diákságával együtt volt főtisztelendő Bálint-Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház Püspöke és több városi elöljáró társaságában Rafai Emil, városunk polgármestere is megtisztelt jelenlétével. Ez alkalommal a szószéki szolgálatot Lakatos Sándor lelkész-vallástanár végezte. (További fotók itt: http://picasaweb.google.com/BMUGkepek)

A szertartás keretében megemlékeztünk arról, hogy a kétfejű sas leverésével kezdődött itt Székelykeresztúron a diákságnak a szabadságharchoz való csatlakozása. A korabeli visszaemlékezések alapján a társadalmi igazságtalanság és magyar szabadságharc-ellenes jelképet éppen az Unitárius Gimnázium növendékei verték le március 22-23. között az akkori postahivatal homlokzatáról. 1848 tavaszán iskolánkban felfüggesztették a tanítást, és az alma mater neveltjei erkölcsi kötelességüknek látták harcba szállni a hazáért és a szabadságért. Tisztelegtünk iskolánk névadója előtt is, hiszen a keresztúri iskola szellemisége formálta ifjúkori jellemét hét esztendeig Berde Mózesnek is, aki 1848-ban a forradalom idején országgyűlési képviselő lett, majd erdélyi kormánybiztos, előbb mint Háromszék-, Kolozsvár-, majd mint Szeben széknek kormánybiztosa. A templomi megemlékezés keretében az Unitárius Gimnázium ifjúsága ünnepi műsort mutatott be, melyet Lukács Éva és Székely Tiboldi Anikó magyar szakos tanárok állították össze. Iskolánk kórusa Szász Róbert karnagy vezénylésével Kossuth-dalokat énekelt. 

Az istentiszteletet követően a diákság ünnepélyesen felvonult, hogy városunk központi ünnepléséhez csatlakozzon. A felvonulás a fúvószenekar vezénylésével hagyományosan az Unitárius Gimnázium épülete elől indult. Különleges alkalom volt idén az, hogy a tavalyi év folyamán helyére állított régi városi országzászlótartóra, hosszú évtizedek után idén először vonhattuk fel újra ünnepi keretek között a nemzeti lobogónkat. A koszorúzásokat követően, az ünnepi beszédek során, városunk polgármestere meghívására díszvendégként szólt az ünneplőkhöz Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök. A városi ünnepség keretében iskolánk tehetséges szavalói Török Karola és Veres Lehel alkalmi szavalattal léptek emelvényre. Az ifjúság részéről Csomos Éva Zsuzsanna, iskolánk végzős diákja mondott beszédet. (a beszéd az alábbiabban olvasható) 

Idén az időjárás nem kedvezett a szabadtéri ünneplésnek. A sűrű havas eső elüldözte az egybe sereglett tömeget, de szívünkben ünnepi érzésekkel tértünk haza, meleg otthonainkba.

Az ifjúság ünnepi beszéde

Írta, Csomos Éva Zsuzsanna, a Berde Mózes Unitárius Gimnázium végzős diákja. Elhangzott Székelykeresztúr főterén, 2010. március 15-én.

Mottó: „Légy boldogabb itthon soványabb kenyéren… magyar föld szülötte kövérebb falatért hazát ne cseréljen/ Oly kevesen vagyunk magunkra hagyatva, ezt a keveset is szétszórja, elsöpri a sors zivatarja.” Pósa Lajos

Tisztelt, ünneplésre összegyűlt testvéreim!

Március15-ike igen jeles ünnepe a Magyar Nemzetnek. 1848. tavaszán számtalan európai nemzet és különös képpen a magyarság, hitt a szabadság eszméjének megvalósulásában. E kitűzött cél eléréséért harcoltak és áldozták életüket elődeink. Több mint 150 év távlatából szemléljük a régmúltat. Nem is volt ez olyan régen, mégis távolinak tűnhet a múlt.

A mai ember világképe merőben más, mint egy 19. századi emberé. Míg az akkori magyar ember számára a haza megőrzése egy elsődleges értéket jelentett, addig napjainkban nagyon kevés ember értékrendjében játszik központi szerepet.

Manapság nem, hogy egy nemzeti ügy érdekében, de még a személyi szabadság megvalósulásában sem hisznek sokan. Az a lelkesedés, ami őseinket a harcolásra, a kitűzött cél elérésére buzdította, csorbulást szenvedett.

Igen tisztelt hallgatóság, joggal kérdezhetjük, vajon miért van ez így? Mi az, ami az egykori magyar fiatalokban megvolt, de belőlünk hiányzik?

Hagyományaink, az őseink számára oly fontos értékek lassacskán eltünedeznek; a magyar nép pedig egyszercsak megszűnik létezni és más népek kultúrájába, olvad bele? Most, e jeles alkalom ünneplésekor mindenki saját magának vallja meg, hogy mit jelent számára az a szó, hogy Nemzet, illetve az idézett Pósa Lajos ’ Szeresd ezt a földet’ című versében megfogalmazott gondolat. Gondolkodjunk el azon is, hogy mit jelent számunkra a hovatartozás kérdése! Testvéreim, a haza és a szabadság megőrzése minden idők legnagyobb ajándéka. Mily’ nagy öröm, hogy az ember a saját anyanyelvén tanulhat, beszélhet és álmodhat… Harcoljunk azért, hogy ez így is maradjon, hogy mi magyarul álmodhassuk tovább életünket!

Ünneplő magyar testvéreim!

Mi nem őseinkhez hasonlóan kell, felvegyük a harcot, hisz nem egy külső háború az, ami minket fenyeget. A legnagyobb veszély, ami a magyar nemzetre leselkedik nem más, mint az identitásunk elvesztése.

Hangsúlyozom: a mi harcunk egy belső harc, aminek a megvívásához nem fegyverekre van szükség. A mi harcunk ez: őrizni és védelmezni az egészséges nemzeti öntudatot. E cél érdekében pedig a tisztánlátásra van szükség.

Ez az ünnep nem csupán emlékezés, arra, hogy eleink bizonyították a haza iránti hűségüket, hanem tanítás és bíztatás is a mai fiatalok és a jövő nemzedék számára. Tisztán kell látnom: Ki vagyok én, honnan származom, hol a hazám?  Őseink nem csak magukért, hanem miattunk, sokszor tévelygő utódokért is harcoltak. Harcoltak a nemzet megmaradásáért és szabadságáért. Ez a drága véren, nehéz szenvedésekkel megszerzett örökség a mi vállainkat terheli. Most rajtunk van a sor, hogy továbbadjuk mindezt a jövő nemzedékének. Önazonosságunk megőrzése és ápolása legyen a cél!

Bárhová is sodorjon bennünket az élet, sose felejtsük el azt, hogy haza csak egy van és igaz álmokat szőni a szabadságról, csak anyanyelvünkön lehet.

Köszönöm figyelmüket,...