Iskolai áhítat 2011. március 14-én

Írta: Vári István XII. osztályos diák

 Préd 4,1-3 „Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bántak velük, és nincs vigasztalójuk. Ezért boldogabbnak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt.”

 Jó Atyánk, Istenünk! Összegyűltünk hajlékodban, hogy megmártózzunk végtelen szeretetedben és vigasztaló gondviselésedben. Köszönjük neked Istenünk, a gondviselést és szeretetet, amelyet irántunk tanúsítottál ősidőktől fogva. Köszönjük neked, hogy nem hagytál el magányunkban, erőt és kitartást adtál az élethez, fennmaradáshoz és gyarapodáshoz. Köszönjük, hogy nem engedtél bennünket elveszni a történelem viharos századaiban. Hálásak vagyunk azokért a nemzedékekért, akik az idegen népek tengerében magányosan ugyan, de magyarként élhettek, munkálkodhattak és halhattak. Köszönjük, hogy a nehéz időkben hőseinknek erőt és hitet adtál, hogy képesek legyenek szembeszállni az elnyomókkal. Sose feledhetjük azt a sok jót, amit értünk tettél az itt eltöltött ezer év alatt. Köszönjük a tehetségeket, amelyeket nemzetünk javára kamatoztathatunk. Köszönjük, hogy bármit is hozzon még az idő, vagy mérjen ránk a sors, Te itt vagy velünk, és sose hagysz magunkra minket.

Kérjük, bocsáss meg nekünk Istenünk, hogy néha mégis el-el felejtkezünk ezekről a jótéteményekről, hiszen csak emberek vagyunk, létünk minden erényével és hibájával. Bocsáss meg nekünk, hogy néha az elnyomók korbácsa alatt nyögve és fogcsikorgatva káromoltuk a Te neved. Bocsáss meg nekünk, hogy Téged tettünk felelőssé minden csapásért, ami minket ért. Nézd el nekünk, hogy néha nem bízunk jóakaratodban és isteni igazságodban. Bocsáss meg, hogy csak a bajban fordulunk hozzád, hogy csak akkor jut eszünkbe, hogy szükségünk van rád. Bocsáss meg, hogy mikor jól megy a sorunk sokszor nem is gondolunk rád, hogy elfelejtünk hálát adni mindazért a jóért amit értünk tettél.

Március 14-én állunk itt színed előtt, iskolai közösségünkben akkor, mikor 163 évvel ezelőtt, az előzőleg Bécsben kitört forradalom szikrája átterjedt Budapestre, és lángba borította egész Magyarországot. Olyan hírtelen jött ez az ünnep Istenünk. Alig eszméltünk fel mindennapi gondjainkból, és nem tudtunk rá felkészülni. Tiszta szívből kérünk Istenünk, hogy egy nappal március tizenötödike előtt segíts minket lélekben felkészülni.

Segíts minket, hogy egyházi ünnepeink közt ne feledkezzünk meg nemzeti ünnepeinkről sem. Hallgasd meg kérésünk és segíts, hogy átérezhessük mind azt, amit akkor érzett az ifjúság. A reményt, hogy még a legsötétebb időszakban is meg tudjuk látni a legapróbb fénysugarat is, mely emlékeztet bennünket arra, hogy egyszer minden jobbra fordul. Segíts minket ebben Istenünk. Ámen.