Halottak napi ima, iskolai áhítaton

Fazakas Timea X. osztályos tanuló, 2011 novembere

Ézsaiás könyve 41,  10. és 13.

Gondviselő, szerető és mindenható Atyánk! Hálát adunk neked lelki tehetségeinkért, szeretteinkért, a lehetőségekért, egyszóval életünkért! A legegyszerűbb, de ugyanakkor egyik legkeményebb bizonyítéka annak, hogy nem illünk vagy legalábbis nem véglegesen illünk bele ebbe a világba, az a tény, hogy meg kell halnunk. Vagy másképpen megfogalmazva, hogy minden erőfeszítésünk ellenére az időt nem sikerült leigáznunk, ellenőrzésünk alá vonnunk.

Most halottak napja közeledtével minden ember valahogy találkozik a halállal gondolatával és ez által közelebb kerülünk hozzád, Istenünk. Veled találkozik a gyermek, aki legtöbbször csak azt a számára izgalmas és játékos eseményt veszi észre a napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál. Találkozik a fiatal, aki talán közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben. Találkozik az élet delén túl lévő ember, aki ezen a napon elveszett hozzátartozóit idézi fel. S találkozik az idős ember, aki egyre közelebb érzi magához a halál jeges leheletét, de ő már tudja, érzi a halál nem a vég. Lelkünkben itt élnek ma is, akik el­távoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk.

Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük, hogy a halállal nincs vége min­dennek, nem szakad el minden kötelék, amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás, a re­mény és szeretet szálai kötöttek össze. Istenünk, kérünk téged adj erőt, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket. Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi­től rettegnünk, mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk. Szeretetedtől semmi nem szakaszt­hat el sem életünkben, sem halálunkban.  Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést, lelkünk­nek örök üdvösséget atyai kebleden. Ámen.

Ima Dávid Ferenc és a reformátorok emlékére

Balogh Emőke X. Osztályos tanuló, 2011 novembere

Zsid 13,7 „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.”

Gondviselő Istenünk, szerető édes jó Atyánk. E mai napon a  reformátorokról emlékezünk meg. 1517  Október 31-e, legtöbbünknek semmit sem mond ez a dátum. Ám mégis egy igen fontos történés dátuma, a reformációé. Luther Márton tudta, hogy bűnbocsánatot, nem lehet Tőled pénzért megvásárolni, sem pedig első osztályon jegyet a  mennyországba, ezért  kitűzte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ebben az írásban megfogalmazta, hogy miben tér el az  egyházi tanítás a Bibliától. Célja az volt, hogy az egyház újra visszatérjen a Bibliában írottakhoz, és a tiszta jézusi kereszténységet hírdesse.

Istenünk, szerető jó Atyánk sok erőt adtál reformátorainknak, hogy újra visszatereljék az egyházat a keskeny útra. Segíts bennünket, adj erőt, hogy mi is megmaradhassunk a már jól kitaposott ösvényeden, ahol Te vezetsz bennünket. A nagy reformátorok: Luther Márton, Kálvin János, Dávid Ferenc, minden nehézség és megpróbáltatás ellenére kiálltak hitükért és érted Istenünk, azért ami egyben az életüket is jelentette. Istenünk, kérünk Téged segíts megértenünk ezeknek az embereknek a gondolkodását, azt, hogy miért volt olyan fontos számukra a hitük, és egyben engedd, hogy el tudjunk gondolkodni azon, hogy ez  számunkra mit jelent. Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója és első püspöke, 1579-ben vallásos meggyőződése miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ma, november 7-én  halálának  432. évfordulóján emlékezzünk meg róla, és kövessük azt a meggyőződést melyet ő hírdetett.

Ez a novemberi nap nem az elmúlásról, hanem az igazság örök életéről beszél nekünk. Dávid Ferenc egyházalapító mártír püspökünkre emlékezünk, Isten oszthatatlan egységének apostolára. Látjuk őt Luther városában, amint szomjas lélekkel szívja magába a reformáció eszméit. Látjuk őt a reformátotok élén, amint lelkesen kutatja, és bátran kimondja a megtalált igazságot. Látjuk őt leszállni a püspöki székből, és továbbmenni a megtalált igazság nyomában….Látjuk őt Kolozsvár bejáratánál a kerek kövön, amint világos beszédére a város lakossága áttér az unitárius vallásra. Ő azt vallotta, hogy a fejlődés útjának nem lehet vége, a megtalált igazságot ki kell mondani, s azért ha kell, a halált is vállalni kell. Élete egy megrendítő ballada, mely felfelé vezet a dévai vár csúcsára, a te arcod felé. Látjuk őt a dévai vár sötét cellájában, amint mérleget von, számadást készít. Nem bánt meg semmit, lelkében él a hit, hogy eljön az idő, amikor felvirrad az igazság napja.

Hálát adunk neked azért, hogy ő volt az, aki leginkább megközelítette és megfogalmazta a te szellemi valóságodat és igazságodat. Istenünk, köszönjük Neked, hogy örökösének mondhatjuk magunkat a nagy reformátotoknak. Add megértenünk, hogy az igazság, szabadság győzelméért nekünk is áldozatot kell hoznunk. Add, hogy a reformátorok igazságait, eszméit mint drága magvetést hordozzuk életünkben, s legyünk méltó tagjai a te országodnak. Áldd és szenteld meg szívünkben az ő emléküket és a mi szeretett egyházunkat. Ámen

Ima az 56-os forradalom emlékére

Deák Tamara, X. osztályos tanuló, 2011. október

Mt 24, 31-34

Szerető és gondviselő Jó Atyánk, újra eljöttünk szent hajlékodba, és hozzád szólunk, frissen és energiával feltöltődve, melyet neked köszönhetünk. Sokszor történnek olyan dolgok, amire legkevésbé számítunk, akadályok gördülnek utunkba, nehézségekkel kell megküzdenünk, de a Tőled kapott hittel és erővel sikerül legyőznünk ezeket. Mindenre van megoldás, csak sokszor nem látjuk, nem észleljük a jeleket, amiket felénk küldesz. Ennek ellenére türelmed végtelen, kinyújtott kézzel kísérsz tovább utunkon, vezetsz az új napok elébe.

Néha vannak pillanatok, mikor gyengének érezzük magunkat, mintha egy-egy napnak nem is lenne értelme, de mindegyiknek meg van a maga fontossága - és a mai nap valamiért más, mint a többi. Valami okból kifolyólag ünneplőbe öltözött lelkünk, és előkerültek a kis kokárdák is. Ez a „valami” mögött egyetlen szó rejlik: szabadság; és egyetlen dátum: 1956. Milyen könnyen ki tudjuk mondani: szabadság. Nekünk könnyű Istenünk, mert nem a mi életünkbe került e szent szó. Még belegondolnunk is szörnyű, hogy mennyi ártatlan ember veszett oda e szabadságharcban a szebb jövő érdekében, azért, hogy mi magyarok, szabadon élhessünk. Segíts megértenünk Atyánk!

Ha fiatalokként feltesszük a kérdést, hogy mi történt 1956 október 23-án, akkor kevesen tudunk hiteles választ adni. Ezelőtt 55 évvel velünk egyidős magyar fiatalok harcoltak a hazáért. Tudták, hogy mit kell tenniük, rád bízva sorsukat, a benned való erős hittel indultak a csatába. Bíztak benned, hogy megéri a sok véres áldozat, és egyszer eljön az az idő, mikor a magyar szabadon élhet hazájában. Családok ezrei szakadtak szét sok kínok és szenvedések közepette, küzdöttek a nemzetért, életükért, és Te tartottad bennük a lelket. Emberek, akik nem adták fel a reményt, remegve várták az „új nyarat”, és az Isteni segítséget, hogy győzzön végre az igazság. Nagyon nagy hálával és tisztelettel tartozunk őseinknek, és köszönjük neked, Jó Atyánk, hogy velük voltál. A Te szereteted, gondviselésed örök támaszt nyújt a bajban, egy ilyen apró, törékeny nemzetnek, mint a miénk. Most pedig pár pillanat erejéig néma csenddel és mély tisztelettel emlékezzünk az 56-os forradalomra, és a kommunista rendszer sok ezer áldozatára.

Iskolai áhítat 2011. március 14-én

Írta: Vári István XII. osztályos diák

 Préd 4,1-3 „Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bántak velük, és nincs vigasztalójuk. Ezért boldogabbnak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt.”

 Jó Atyánk, Istenünk! Összegyűltünk hajlékodban, hogy megmártózzunk végtelen szeretetedben és vigasztaló gondviselésedben. Köszönjük neked Istenünk, a gondviselést és szeretetet, amelyet irántunk tanúsítottál ősidőktől fogva. Köszönjük neked, hogy nem hagytál el magányunkban, erőt és kitartást adtál az élethez, fennmaradáshoz és gyarapodáshoz. Köszönjük, hogy nem engedtél bennünket elveszni a történelem viharos századaiban. Hálásak vagyunk azokért a nemzedékekért, akik az idegen népek tengerében magányosan ugyan, de magyarként élhettek, munkálkodhattak és halhattak. Köszönjük, hogy a nehéz időkben hőseinknek erőt és hitet adtál, hogy képesek legyenek szembeszállni az elnyomókkal. Sose feledhetjük azt a sok jót, amit értünk tettél az itt eltöltött ezer év alatt. Köszönjük a tehetségeket, amelyeket nemzetünk javára kamatoztathatunk. Köszönjük, hogy bármit is hozzon még az idő, vagy mérjen ránk a sors, Te itt vagy velünk, és sose hagysz magunkra minket.

ADVENTI IMAGONDOLATOK DIÁKJAINKTÓL

³Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!  ⁴Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!  ⁵Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt.  (Ézsaiás 40)

Részlet Bedő Izabella, XI. Osztályos diák imájából. Elhangzott Advent első hetén:

Advent első állomásán meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, és ezzel elkezdtük a várakozás útjának bejárását. Karácsonyt keressük, Jézus születésére várakozunk. Hálával gondolunk arra, hogy minden évben újra és újra elküldöd hozzánk szent fiadat, hogy világosságot, békességet, szeretetet hozzon közénk. Adventben arra hívsz bennünket, hogy cselekedettel és érzelmekkel egyaránt készüljünk a szeretet ünnepére. Ilyenkor, a Jézus születésére várakozva örömet szerezhetünk szeretteinknek és az emberi örömök által, hisszük velünk örülsz te is. Istenünk, édes Atyánk! Add, hogy az első adventi állomás, a gyertya, amelyet meggyújtunk intsen mindet ma türelemre. Bocsásd meg nekünk, hogy türelmetlenek vagyunk embertársainkkal. Elvárásokat támasztunk embertársainkkal szemben, és ha a dolgok nem tetszésünk szerint történnének, hirtelen indulatok, harag, bosszúság támad bennünk, ahelyett hogy szeretettel, megértéssel és türelemmel viszonyulnánk egymáshoz.

Az áhítatra készülő diák segédlete letölthető itt!

Az áhítaton való részvétel az iskola minden diákja számára kötelező.

Az ajánlott témakörök nem kötelező érvényűek, mégis fontos, hogy a szertartást vállaló diák tekintettel legyen az egyházi-, és nemzeti ünnepkörökre.

Az áhítatot vállaló diáknak kötelessége számon tartani a választott időpontot.

Halasztás, vagy csere csak tanári beleegyezéssel lehetséges.

A szolgálatot vállaló diák évfolyamtól függetlenül, a készülés során az előkészített áhítatanyagot bemutatja az illetékes tanárnál! (Lakatos Sándor)

Az áhítat szertartásának végzéséhez két liturgus (szertartásvégző) szükséges: az imaszertartást végző liturgus és az énekvezér. A liturgusoknak feladatuk az áhítat előtt egyeztetni az egyházi énekekről. Az énekvezér az iskola zenetanárának irányításával készül a pénteki alkalmakra.