" Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."

2011.11. 25-27. között a Berde Mózes Unitárius Gimnázium két X. osztálya ellátogatott a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumba, meglátogatni testvérosztályaikat. Az egész hétvégét egybefogta a kis herceg történetének szellemisége.

Különleges fogadtatásban volt részünk, gyertyák mutatták a célhoz vezető utat, ahol egy gyönyörű dallal vártak minket.( …Ne törődj vele, hogy mit mondanak, Az vagy akinek tartod magad…) A későbbiekben ismerkedésre került sor, karaoke meg miegymás. Az este egy tanulságos és mély gondolatú művészfilm megnézésével záródott.

Másnap reggel „válogatott ágyból kiszedő dallamokkal” ébresztettek minket vendéglátóink. A szombat délelőtt az alternatív tevékenységek délelőttje volt. Betekinthettünk a kóruspróbára, kipróbálhattuk a fitnesz gépeket vagy az aerobic edzésben is részt vehettünk. Emellett a lányok kosárlabda meccsen, míg a fiuk focimeccsen mérhették össze a tudásukat és tehetségüket. A kosárlabdában a vendéglátó lányok, a fociban a „mi fiaink” látszottak jobbnak. Ebéd előtt körbevezettek a kollégium területén. Megnéztük a biológia, fizika és kémia múzeumot és a szépen megmunkált imatermet. Délután várost nézni mentünk, 5-6 fős csapatokra osztva, érdekes feladatokkal, amelyeket teljesítenünk kellett és eközben jobban megismertük egymást. Este egy fergeteges bulit szerveztek számunkra a kolozsvári diákok. Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy együtt nagyon jól éreztük magunkat. Már nem számított, ki kolozsvári és ki keresztúri, ki JZSUK-s és, ki BMUG-s.

 

Vasárnap reggel nehéz szívvel és fejjel ébredtünk. Közös ifjúsági istentiszteleten vettünk részt a Kollégium Imatermében. A Kis herceg történetét bezárásként, útravalóként kaptuk meg, mellé egy-egy kis bárányt, amit azóta is nagy becsben tartunk közös hétvégénk emlékeként. Ebéd után elbúcsúztunk egymástól meg a várostól és elindultunk haza a mihamarabbi viszontlátás reményében.

„– Búcsúzzunk el? – kérdezte a kis herceg.
– Ne – vágta rá határozottan a róka. – A beszéd csak félreértések forrása.
– Igen – bólintott a kis herceg. – Emlékszem, mire tanítottál. Jól csak a szívével lát az ember, és ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. 
– Úgy van – bólintott a róka. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”