Kárpátaljai körutazás Vereckétől Yasinyáig

Írta: Lakatos Sándor lelkész-vallástanár

Csodálatos tanulmányi kiránduláson vehetett részt a Berde Mózes Unitárius Gimnázium tanári kara 2010. augusztus 27-29. között Kárpátalján. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanári karának meghívására, testvériskolai kapcsolatunk erősítése céljából indultunk útnak a gazdag és érdekes útiterv bejárására. Augusztus 26-án este az erdélyi csapat a nyíregyházi gimnázium kollégiumának a vendégszeretetét élvezte. Nyíregyházáról 27-én reggel indult útnak az 50 fős egyesített tanári közösség a magyar-ukrán határ fele, ahol újra átéltük a pár évvel ezelőtt még a román-magyar határon is uralkodó szorongásokat. Lakatos József idegenvezetőnek köszönhetően azonban gond nélkül keltünk át a beregsurányi határátkelőn.

Az első élményünk a Munkácsi Vár megtekintése volt, ahol idegenvezetőnk lenyűgöző részletességgel beszélt a vár történetéről, a Habsburg-ellenes Rákóczi-szabadságharcról és a vár akkori szerepéről. Kárpátalja legnevezetesebb történelmi műemléke folyamatos felújítás alatt áll. Falai között történelmi kiállítás is megtekinthető. A kis Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona szobra, illetve a 2008. március 5-én a várba „visszaszállt” 16 méteres turulmadár indulásból felpezsdítette nemzeti öntudatunkat. 

A Latorca folyó mentén érkeztünk meg Vereckére. A vereckei hágó látványa, a honfoglalás tiszteletére állított emlékművet körülvevő táj mélyen megihletett. Ez a panoráma A magyarok bejövetele c. remekmű megalkotására ihlette Feszty Árpád festőművészt. Hogyne ihletett volna minket is, akik az ezeréves határ egy másik vidékén átérezzük nemzeti történelmünk tragédiáját. A koszorúzás alatt erős szél tépett, mintha emlékeztetni akart volna, hogy Árpád és vezéreinek szövetsége ma is erőteljesen él.

Később a Szojvai emlékműnél tettük tiszteletünket. A szolyvai emlékpark második világháború végén, 1944 novemberében létesített gyűjtőtábor áldozatainak, a Málenykij robot elszenvedőinek áldozatainak emlékét őrzi. A szovjet megtorlás és terror áldozatainak története megrázó találkozás volt a múlt igazságtalanságával. Még aznap a Schönbourgi kastély megtekintése után, ahol a kastély parkjában egy osztrák-magyar monarchia térkép formája szerint készített tavat láthatunk, valamint a fiatalság kútjának vizében reményteljesen megmosakodtunk, Huszt városába igyekeztünk.

A következő reggelen tekinthettük meg Huszt várát. A XII. századtól fontos stratégiai szereppel bíró létesítmény Magyarország egyik legjelentősebb véd-vára volt. A várrom felett ma hatalmas kék-sárga ukrán zászló lobog és az egykor bevehetetlen vár romjait áthatolhatatlan bozót uralja. Szomorúan idéztük Kölcsey Ferenc: Huszt c. versét: (...)És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Hogy az útvonal kívánta-e, vagy az idegenvezetőnk lenyűgöző tapasztalata, nem tudom, de a következő utunk Técsőre vezetett, ahol a Kölcsey idézte jelenkor harcosaival találkoztunk. Técsőn a Magyar Tannyelvű Református Líceumot látogattuk meg, ahol találkoztunk az iskola tanárival is. Meghatódva hallgattuk, hogy a szorító kisebbségben lévő magyarság mekkora erőfeszítéssel és elszántsággal áll helyt a kedvezőtlen ukrán tanügyi konjunktúrában. Elbeszéltük azonos kisebbségi gondjainkat a többségi nyelv használatáról, a menedéket jelentő egyházi segítségről, illetve a szűkös anyagi támogatásokról, ami a többségi nemzet állampolitikát ott is jellemzi.

Érdekes tapasztalat volt ellátogatni Terebesfehérpatak (Gyilove) mellett található Európa földrajzi középpontjához. 1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozta meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján található, a Tisza partján, egy völgyben húzódó út szélén. A mai Magyarország tehát fizikai értelemben Európa földrajzi középpontjától nyugatra helyezkedik el. Hasonlóképpen Erdély nagy része is.

 Rahón keresztül Yaszinyába, Körösmezőre, érkeztünk, ahol 1985-ös Orosz gyártású HAZ66-os katonai terepjárókkal a Tisza forrásához mentünk. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik. A Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es magasságban. Ez a forrás is, mint minden más Kárpátaljai helyszín, amit korábban említettem a térség politikai alakulása szerint gyakran váltott „nemzeti azonosságot”. 1889-ben, a Magyar időben kőfalat építettek közepén egy csurgóval. Trianon után a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, az emlékkő tetejére turulmadár került, amit később a szovjetek alatt eltávolítottak. 2006-ban egy szegedi egyesület új, magyar-ukrán nyelvű táblát helyezett az emlékműre. 2009-ben az emlékművet felújították. A forrás felett a nyeregről gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre. A vereckei tetőn előjött érzéseink visszaköszöntek és az erdélyiek önfeledten nótázni kezdtek.

Utunk a Yaszinyai Árpád-vonalhoz vezetett. A védvonalról néhány évtizede megfeledkezett a hadi tudomány is. Nem véletlenül. Az Árpád-vonal európai hadtörténet egyedi erődrendszere, ami Magyarország harmadik, külső védvonala volt. A II. világháború alatt a szovjet hadsereg sem tudta áttörni. Ez kényszeríttette a Vörös Hadsereget meghátrálásra és arra, hogy Magyarországot Románián keresztül támadja meg. Lenyűgöző volt egy felrobbantott bunker tetején idegenvezetőnk részletes hadtörténeti elbeszéléseit hallgatni.

Az élmény-dús kárpátaljai utazásunk egy királyházai borpincészetben elköltött borkóstolóval és egy beregszászi kiadós vacsorával ért véget. A közös indulási ponthoz visszaérkezve elbúcsúztunk nyíregyházi testvéreinktől megköszöntük a meghívást és a kiváló vendéglátást. Búcsúzásképpen igény fogalmazódott meg arra, hogy hasonló közös tanulmányi kirándulásokon vegyünk részt a jövőben is.