Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája
Csíkszereda – 2010
Humán tagozat

Idén is újult erővel vágtunk neki a TUDEK-nek, amely a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskolában volt megszervezve. Öt csapat jelentkezett ebben az évben, helytörténet és néprajz szekcióban, és mind az öt csapat tagjai: Deé Edina, Szombatfalvi Csongor, Nagy Henrietta, Bartha-Pál Aba, Vári István, Faluvégi Gábor-Csaba, Faluvégi Lehel, Osváth Rezső, Mircse Annabella nagy odaadással és sok - sok munkával készültek erre a konferenciára. Mint mindig most is sok tennivaló volt, amíg dolgozatunk elkészült. De „Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”- mondja Dolly Parton. Délutánokat töltöttünk a könyvtárban, hogy azt az anyagot, amit beszereztünk, begépeljük, megformázzuk, és végül el tudjuk készíteni a dolgozatot. De ez nem csak ennyiből állt, volt olyan is, aki a dolgozat alanyaival is beszélgetett, elment hozzá, hogy személyesen is megismerje azt, akivel összekapcsolta azt a témát, amivel foglalkozik. Voltak, akik kérdőíveket készítettek és megkérték a diákokat, vagy a falvakon élő embereket, hogy válaszoljanak rá. Hosszú utat bejártunk, amíg ezek a dolgozatok elkészültek. Iskolánkban is bemutattuk a diákoknak, akik örömmel fogadták és tetszett nekik.
Aztán eljött a várva várt nap. Együtt a biológia szakon jelentkező diáktársainkkal elindultunk Csíkszeredába, ahol ezt a konferenciát tartották. Az út nem tűnt hosszúnak, hiszen gitár- és énekszóval telt az idő. Amikor megérkeztünk, kedvesen fogadtak minket, bejelentkeztünk, majd megkínáltak vacsorával és utána szabad program következett. Volt, aki város nézni ment, voltak, akik a bentlakásban filmet néztek. De így vagy úgy mindenki jól érezte magát. Másnap kezdetben nyugodtak voltunk, de éreztük azt, hogy lassan itt az idő és meg kell mutatnunk azt a munkát, amivel készültünk. Sok szép dolgozatot láttunk, és tudtuk, hogy nekünk is jól kell teljesítenünk. Aztán a mi diáktársaink is sorra kerültek. Mivel nem egy szekcióba volt mind az öt csapatunk, a tanárnők néha átmentek más osztályokba, hogy a többieket is megnézzék. Én akkor is és most is úgy gondolom, hogy mindenki ügyes volt. Már eleve az a gondolat, hogy dolgozott, megmutatta, hogy igenis vannak olyan diákok, akik tudnak kutatni, már önmagában nagyon sokat jelent.
A díjkiosztón, nem is kell mondanom, mindenki idegeskedett. Vártuk, hogy mi lesz az eredmény, szívünk mélyén nagyon reménykedtünk, hogy egy kis díjat mi is elhozhatunk, nem csak iskolánknak, hanem elsősorban önmagunknak. Végül szép eredmény hoztunk, hisz kaptunk két dicséretet, egyet a néprajz- és egyet a helytörténet szekcióban. Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ebben a hónapban, arra törekedtünk, hogy elkészítsünk egy olyan dolgozatot, ami a szívünkhöz közel áll, értékes számunkra. Örülünk, hogy részt vettünk ezen a konferencián, mivel tettünk egy lépést azért, hogy olyan értékes dolgokra figyeljenek fel az emberek, ami mellett nagyon sokszor természetesen és könnyedén elmennek.
Felkészítő tanárok: Tiboldi Székely Anikó, Lukács Éva, Sipos István.

Írta: Nagy Henrietta