Beszámoló a Hannover -Keresztúr iskolaprojekt második felvonásáról

Október 21-29. között a BBS14 - BMUG projekt második fele zajlott le itt nálunk, Székelykeresztúron. Májusban jó páran Hannoverbe utaztunk, hogy egy ottani iskola diákjaival közösen részt vegyünk ebben a projektmunkában. Most pedig ezen iskola diákjait vártuk vissza nagy szeretettel.

A találkozás mindenki számára megható volt. A jól ismert arcok között egy-egy új diák is feltűnt, akikkel hamarosan szoros barátságot kötöttünk. A csütörtöki, úgynevezett első nap beszélgetéssel, illetve egy Jézuskiáltó-i sétával telt el. Pénteken már belevetettük magunkat a projektmunkába, csapatokba szerveződve jártuk körbe a várost, és információkat gyűjtöttünk arról, hogy milyen szinten is áll nálunk a környezetvédelem. Délutánra mindenki visszatért az iskolába, majd vacsora után (ami az iskola kantinjában zajlott le) a Nyár-i kertbe mentünk, ahol ettünk, ittunk, táncoltunk, egyszóval jól éreztük magunkat.

Szombaton kirándulni és szórakozni voltunk. Ellátogattunk a parajdi sóbányába, ahol a délelőttünket töltöttük el. Ezt követve ebédelni mentünk, ahol német fiataljaink megkóstolhatták a hazai különlegességeket (töltött káposzta volt a terítéken).  Az ebéd befejeztével Székelyudvarhelyre igyekeztünk egy ígéretesnek hangzó néptánc előadásra. A táncos színdarab mindenki számára lenyűgöző volt, és ami a legjobb, hogy a hannoveri emberek betekintést nyerhettek a mi néptánc kultúránkba.

Miután az előadás véget ért hazaindultunk, de az este itt még nem fejeződött be… hiszen bulizni vittük idegen barátainkat a segesvári,Aristocrat nevű diszkóba. Annak ellenére, hogy a társaság nagy része fáradt volt, mindenki jól érezte magát. A vasárnapi program sem hagyott maga után kívánnivalót, mivel a nap nagy részét a csodálatosan szép Brassó városában töltöttük el.

Hétfőn ismét projektmunka volt (annyit azonban tudni kell, hogy ezek a munkák örömmel töltötték a társaságot, szórakozva hajtottuk végre különböző feladatainkat és közben a nyelveket (angol, német) is gyakoroltuk.) Kedden Szeben híres főterén sétáltunk, és még a rossz idő sem árnyékolta be jókedvünket.  Mivel, hogy szabadidőt is kaptunk, feltérképeztük a várost, ki ezt, ki azt nézett meg.  

A szerdai napon befejeztük a projektmunkákat és délután Segesvárra kirándultunk vonattal. Csütörtökön délelött virágtöveket ültettünk iskolánk parkjába barátságunk emlékére majd előkészítettük dísztermünket a délutáni projektbemutatóra, ami 6 órakor vette kezdetét. A műsor lejártával a vendéglő fele vettük az irányt, ahol már vártak a megterített asztalok, rajtuk különböző innivalókkal (az ételt később, a svéd-asztalról tettük tányérunkba).

Mit ne mondjak?! ... Fergeteges buli volt. Táncoltak kicsik és nagyok, felnőttek és fiatalok. Kék, illetve piros pólóinkat neveink tarkították az est végére. Sajnos, a  24:00 óra hamar eljött és indulnunk kellett vissza az iskolához, hiszen a német fiatalokat várta már az a bizonyos busz, ami a kolozsvári repülőtérre szállította őket.

A búcsú pillanatában mindenki sírt, kezek tapadtak a buszablakokra, nem volt szándékunkban elengedni őket. Ígéreteket tettünk egymásnak: „ I will write to you!- mondta mindenki a hozzá legközelebb álló német diáknak. „ Me too” hangzott a felelet. Meghívást is kaptunk, hogy a következő nyáron látogassunk el újra hozzájuk (ezután már minden csak rajtunk múlik).

Csodálatos pillanatokkal ajándékoztuk meg egymást, úgy Hannoverben, mint itt, Keresztúron és környékén is. Én, személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy ebben a projektben részt vehettem és ajánlom minden utánam következő diáknak, hogy ha ilyen lehetősége adódik, akkor éljen vele!

„Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.”

 Valahogy most már én is így vagyok Hannoverrel...

  Csomos Éva Zsuzsánna