Németországi látogatás 2009 május 5 és 15 között
Alapos előkészítő munka után, a pályázat programjának megfelelően, 12 tanuló ( Bálint Sándor, Bálint Zsófia, Csomos Zsuzsa, László Klaudia, Zöld Edina, Szőke Emőke, Szentpáli Dalma, Szilágyi Ildikó, Kerestély Júlia, Szász Evelin, Lörinczi Réka, Nagy Anita) és két kísérő tanár (Farkas Ágnes, Tatár Kinga) 10 napot töltött a hannoveri testvériskolában. 
24 óra vonatozás után, kissé fáradtan, de nagyon kíváncsian vártuk a találkozást. Három órás késésünk ellenére is melegszívű és lelkes csapat várt, gyorsan kiderült kinek ki lesz a vendéglátója és máris indult a nagy kaland. Jöhetett a kommunikáció németül, angolul és kézzel-lábbal.
Már másnap reggel tele voltunk élményekkel, hisz önállóan kellett közlekedni egy 1,5 milliós nagyvárosban, ami nem kis kihívás egy keresztúri diáknak. Átugrottuk szerencsésen az első akadályt.
- 1. nap (szerda): ismerkedés az iskolával, csapattársakkal, utána projektmunka. Feladatul kaptuk, hogy összehasonlítsuk a fiatalok életvitelét, bemutassuk országunk jellegzetességeit. Vegyes csoportokban dolgoztunk és a munka eredményeként plakátok születtek. A projektmunkák mindig csoportos feladatok voltak. Este volt közös vacsora és ismerkedő játékok.
- 2. nap (csütörtök): látogatás az „Annastift” iskolában, ahol hátrányos helyzetű fiatalok oktatása folyik. A projektmunkát itt folytattuk, azzal a feladattal, hogy bemutassunk néhány jellegzetes élethelyzetet vagy hagyományt életünkből, pantomim, zene, tánc segítségével. Ezekről videofelvétel készült.
- 3. nap (péntek): városnézés, amely zuhogó esőben indult, de látva kitartásunkat, kisütött a nap és megcsodálhattuk, hogy milyen tiszta, zöld és rendezett város Hannover. Nemcsak az utcáról, hanem fentről, a városháza kupolájából is megcsodáltuk mindazt, amiről addig csak olvastunk. Ebéd a McDonald’s-ban majd indulás az állatkertbe, vagyis az élményparkba. Nevét nem hazudtolta meg, gyorsan és vidáman telt el a délután, este pedig egy kis bevásárló körút is belefért a programba.
- 4.- 6.nap (szombat-hétfő): reggel találkozás a pályaudvaron és indulás Berlinbe. Az ICE rövid idő alatt megtette a majd 300 km távolságot és máris csodálhattuk a fővárost. Gyors szállásfoglalás után indult a városnéző túra, ami egész hétfő délutánig tartott. Megnéztük a Parlament épületét, a kupolájából pedig az egész várost. Sétáltunk a Berlin-i fal mentén és megnéztük a róla szóló múzeumot, a Chekpoint-Charlie-t, sétáltunk az „Unter der Linden” sugárúton, át a Brandenburgi kapu alatt. Megnéztük a zsinagógát, a Holocaust-emlékművet és dokumentációs központot, jártunk alternatív művésztelepen, a Potsdamer-Platzon, az „Alex”-en, az új főpályaudvaron és még sok-sok érdekes helyen. Láttuk Berlin minden arcát.
- 7. nap (kedd) : a sok bámészkodás után ismét munka: elkészültek a videofelvételek és délután egy újabb feladatot kellett megoldani. Valamilyen formában be kellett mutatni (plakát vagy téglapiramis) azt, hogy a mai fiatalok számára mi az értékrend, mi a legfontosabb és mit várnak a jövőtől. A sok munka után egy kis pihenő: uszoda és élményfürdő este.
- 8. nap (szerda) : bemutattuk a projektmunka termékeit az iskola előcsarnokában, amelyet egy rövid, kétnyelvű Kányádi Sándor versösszeállítás előzött meg. Utána indulás kirándulni, cél a Steinhude Meer. Van itt termeszetvédelmi terület, de turistaparadicsom is, ahol vitorlázni lehet és csodálatos a növényzete. Estefelé faültetés következett, abban a reményben, hogy rendszeresen lesz alkalmunk ellenőrizni növekedésüket(!). Akinek még volt energiája, mehetett este bevásárolni.
- 9. nap (csütörtök): még egy nagy élmény várt ránk, hisz megnézhettük hogyan készülnek a VW személygépkocsik Wolfsburgban. Szinte hihetetlen dolgokat láttunk és tudtunk meg és nem győztük csodálni azt a pontosságot és műszaki fejlettséget, amivel dolgoznak, hogy 20 percenként egy-egy új autó gördülhessen le a szalagról. Aztán jöhetett az autóváros, ami számtalan érdekességgel és meglepetéssel szol
gált. Órákat töltöttünk a régi, patinás és a legújabb autók között sétálva, megbámulva az autócsodákat.
Ez a nap is gyorsan eltelt, mint a többi, és máris jött a búcsúvacsora, az utolsó beszélgetések. Nehezen hagytuk abba, hisz valójában akkor jöttünk rá, hogy mennyi mondani- és kérdeznivalónk lenne még. Csak az vigasztalt, hogy az ősszel itt Keresztúron folytathatjuk. Volt még egy gyors éjszakai csomagolás, néhány óra alvás es máris ott álltunk a peronon, úgy mint első nap. De mégis egészen másként: nem szorongás volt bennünk az ismeretlen miatt, hanem szomorúság, hogy el kell válnunk barátainktól. Nagyon szépen megtanulták kimondani: „Viszlát Romániában!” Úgy legyen!
