Közös munkával a fővárosig

Írta, Lakatos Sándor

megjelent az Unitárius Közlöny 2008/4 (áprilisi) számában

 2008. februárjában a pestszentlőrinczi unitárius gyülekezet, mint egy 900 darab szépirodalmi és más magyar nyelvű könyvet adományozott a Székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium idei tanévben újraindított könyvtárának. A könyveket Szász Adrienne lelkésznő kezdeményezésére, egy pár hónapig tartó gyülekezeti gyűjtésből sikerült összeszedni. Már a gyűjtés meghirdetésekor kiderült, hogy a gyülekezet tagjai közül sokan közvetetten, vagy közvetlenül kapcsoltban állnak az egykoron nagy hírű keresztúri unitárius iskola múltjával. Az egykori diákok hálával és tisztelettel gondolnak vissza azokra az 1948 előtti időkre. Az egykori Alma Mater tudott annyira hatásos lenni a régi időkben, hogy sok esetben még az 1948 előtti diákok gyermekei, leszármazottai is adakozásban fejezik ki tiszteletüket.  

 A gyűjtés sikere és a lelkésznő utolérhetetlen ötletbősége hozta meg a lehetőségét annak, hogy iskolánk színjátszó csoportja március végén egy négynapos csodálatos budapesti kalandban részesülhetett.

A XVIII. kerületben működő Hunyadi Mátyás Gimnázium idén tizenharmadik alkalommal rendezte meg a fővárosi gimnáziumok színjátszó találkozóját. A rendezvény keretében amatőr film- és videoklip kategóriában is versenybe szállhattak a főváros gimnáziumi hallgatók. Erre a rendezvényre kapott meghívást iskolánk színjátszó csoportja is. A meghíváskor lehetőséget kaptunk arra, hogy versenyen kívül mutassuk be a Szilágyi Domokos, Piroska és farkas című írás alapján összeállított rövid színpadi játékunkat. Tekintettel arra, hogy film kategóriában idén még nem sikerült diákjainknak kiemelkedőt alkotni, a meghívást tovább küldtük kolozsvári testvériskolánknak. A Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium örömünkre szintén élt a felajánlott lehetőséggel. Testvériskolánk Péterffi Dénes diák Mikó Imréről készített dokumentumfilmjével képviseltette magát, idén sajnos szintén versenyen kívül.

A meghívás önmagában már nagydolog egy fővárosi rendezvény szervezői részéről, de innen még hosszú út vezetett Budapest XVIII. kerületéig. Szűkös anyagi keretek között további segítségünkre az ODFIE és a homoródoklándi Harvest Hope alapítvány volt. Mindkét szervezet egy-egy kilenc személyes jármű kölcsönzésével támogatta kiszállásunkat, amiért ez alkalommal is köszönetünket fejezzük ki.

Havas csütörtöki reggelen indultunk útnak. Hosszú utazás után érkeztünk meg a pestszentlőrinczi Szervét Mihály térre, ahol az unitárius egyházközség tanácstermében finom székelykáposztával vártak. Evett az éhes tizennyolcas, majd a Hunyadi Mátyás gimnázium tornatermében felütött szálláshelyre vonult pihenőre. Szombaton délelőtt a pestszentlőrinczi művelődési otthonban, a rendezvény helyszínén a versenyben fellépő filmeket és előadásokat nézhettük meg.

Ebéd után léptünk színre és mutattuk meg belénk szorult művészetünket. A zsűri értékelése szerint a fellépés sikeresnek mondható. A kedves szakemberek alig győztek biztatni a további munkára és sajnálkozni azon, hogy versenyen kívül léptünk fel. De majd jövőre, ígéretük szerint „élesben” mehet a dolog, ugyanis a tervek szerint a következő évben immár határon túlról is versenybe szállhatnak a fiatal művészek. A kiértékeléskor egy különdíjjal kedveskedett zsűri és a szervezők közössége. Az oklevélen ez áll: „különdíj a jó előadásért és a csapatmunkáért”.

 A sikeres fellépés meghatározta kiszállásunk további hangulatát. Késő délután a Hőgyes Endre utcai egyházközség vendégei voltunk, ahol Léta Sándor tiszteletes megmutatta a csodálatos templomot, mesélt röviden az unitáriusok fővárosi dolgairól majd az egyházközség tagjai egy finom vacsorával kedveskedtek. Teli hassal könnyebb volt a Planetárium épületében a csillagászati kiállítást megcsodálni, majd az egy órás látványokban dús lézerszínházi előadást élvezni. Mire ez is véget ért Budapest teljes esti pompájában tündöklött, így kár lett volna kihagyni a Nemzeti Színház parkjának esti látványát, vagy akár a Lánc-híd és a belváros megvilágításának egyedülálló szépségét. Látványokkal eltelve éjféltájt érkeztünk a szálláshelyre.

A szombati napunk ismét izgalmasnak ígérkezett. Reggel a Sárkány centrumban csillapíthatták vásárlási szomjukat a fiatal művészek, majd Budapest mai keleti kínálatai közül szabadulva, hosszú órákon keresztül a múltat fürkésztük a Budai várban. Sipos Emőke Villö tanárnő egy igen izgalmas budavári kalandra indított el bennünket, amikor négyes csoportokra osztott és egy kérdéssort adott a kezünkbe, hogy magunk fedezhessük fel a nagyszerű helyet. A turulmadár alól indultunk és széltébe hosszába bejártuk az útvonalat. A kapukilincs díszének legkisebb részlete sem bújhatott el előlünk, mert a feladat megkövetelte, hogy azt is felfedezzük. Két és fél órás felfedező munka után érkeztünk meg Bakó Annamária, kedves unitárius hölgy könyvesboltjához, akinek az édesapja iskolánk egykori diákjaként 1927-ben végzett. Édesapja Lőrincz Ákos emléke iránti tiszteletből vendégül látott minket kedves filagóriaszerű könyvesboltjában. Jól esett az ajándék kávé és a süti, de annál jobban a kedves fogadtatás.

A vár falai közül alászállva a hétköznapokba, a Hősök terére igyekeztünk, ahol szigorúan néztünk szembe a hét vezérrel és a nagy királyokkal, honatyánkkal. Tudomást szereztünk a millenniumi világkiállításról és az ebből az alkalomból létrehozott épületekről, megcsodáltuk Anonymus félelmetes szobrát, ami csak addig tűnt félelmetesnek, amíg a lányok el nem kezdtek csoportképet készíteni a csuklyás alakkal.

A nap végére már térdig kopott a lábunk, így érkeztünk meg Budapest harmadik és egyben legnagyobb egyházközségéhez a Nagy Ignác utcába. Kászoni József tiszteletes fogadott minket, bemutatta egyházközségét és templomát, mesélt a gyönyörű épület nem mindig rózsás történetéről, majd az egyházközség tagjai által előkészített finom vacsorát is elfogyasztottuk. S hogy a világ nem is olyan beláthatatlan nagyságú, az abból is kiderült, hogy vacsora közben csoportunk kiegészült az ODFIE azon munkatársaival, aki egyéb célból érkeztek Budapestre, de útjuk ide vezetett. Fáradtan de feltöltődve érkeztünk szálláshelyünkre, ahol rövid pihenéssel búcsúztattuk a tartalmas napot.      

Vasárnap délelőtt a minket vendégül látó pestszentlőrinczi egyházközségben istentiszteleten vettünk részt, ahol felkérésre a szószéki szolgálatot elvégeztem. Ezt követően diákjaink egy rövid vetítéses előadásban mutatták be iskolánk múltját és jelenét. Köszönőlevelet nyújtottunk át az igazgatóság részéről az egyházközségnek, köszönetül a könyvadományért és a kedves vendéglátásért. Elbúcsúztunk házigazdánktól Szász Adrienne lelkésznőtől, aki a négy nap alatt végig gondunkat viselte, megköszöntük a kedvességet és azzal a tudattal indultunk haza, hogy kiszállásunk nem volt felesleges, látványokban, tapasztalatban és ismeretekben gazdagodva térhetünk haza, mert hétfőn reggel, könyörtelenül hívogat a csengő és vár az iskola padja.